Féltucat orvos néz a kamerába egy szűk kórházi folyosón. Halványzöld védőköntösben, páran hajhálóval, szemüveggel keretezett tekintettel. Mindannyian szájat-orrot takaró arcmaszkban, szemük és homlokuk sávja marad csak szabadon.
A belügyminisztérium Facebook-felelőse szerint a kiposztolt képen látható orvosok mosolyognak, habár a maszk miatt nem látszik, de ők garantálják. Higgyük el neki?
Fülig ér a szája
Biggyeszti az ajkait, széles fogsort villant, lekonyul a szája széle, összepréseli az ajkait, leesik az álla: ezek a kifejezéseink is jelzik, hogy elsősorban melyik zónára figyelünk, ha valakinek a lelkiállapotát arcáról akarjuk leolvasni. Pechünkre ezt a régiót teljesen fedi az orvosi maszk. Hogyan lehetséges, hogy jó eséllyel mégis meg tudjuk tippelni, milyen kifejezés rejtőzik a textil alatt? Ugyanazzal a „módszerrel”, ahogy a hamis mosolyt megkülönböztetjük a valóditól.
A nyugati emotikonok változatlanul ismétlődő kettőspontjai jelzik, hogy mi főleg a szájra figyelünk, ha érzelmeket akarunk jelezni. A keleti kultúrák általában visszafogottabbak az érzelmek kifejezésében, ezért náluk inkább a szem jelei változatosak.
Az arckifejezés kétféle:
- Beállított arckifejezések, melyeknek társadalmi üzenet a célja.
Tudatosan létrehozott kifejezések, az agykéreg folyamatain keresztül, ami többek között a gondolatok, nyelv, tudatosság munkafelülete. Ezek a félmásodpercnél hosszabb arckifejezések, és az ellenőrzésünk alatt vannak.
- Érzelem által kiváltott arckifejezések. A félmásodpercnél rövidebb ideig tartó, arcon átsuhanó mikrokifejezéseket az agy érzelemért is felelős limbikus rendszere vezérli, az agykéreg megkerülésével. Már azelőtt az arcra rajzolja az érzelmeinket, hogy azok tudatosulnának bennünk. Nem sok esélyünk van tehát leplezni őket, kiszivárogtatják a valódi érzéseket. Igaz, gyakorlott megfigyelő kell ahhoz, hogy ezeket a pillanat töredéke alatt értelmezze. Bár általában a tudatküszöb alatt maradnak, látjuk őket és hatással vannak ránk.
A mimikát senkinek nem kell tanulni az iskolában, kísérletek jelzik, hogy még csak nem is a családban, cseperedés során ellesett kifejezési formák ezek, hanem születésünktől fogva velünk vannak. Folyamatosan „beszélgetünk” embertársainkkal egy nemverbális eszköztárral, a testbeszédünk legfinomabban árnyalt jelrendszere az arcon átfutó hangulatjeleink sora. Persze nem tudjuk, hogy csináljuk, és
nem is tudjuk, hogy nem tudjuk!
A mikroexpressziókra reagálunk ettől függetlenül, a tükrözéstől kezdve a megérzések kialakulásáig. Ha odafigyelünk rájuk, megtanulhatjuk tudatosítani jelentésüket: így lehet sejtésből, érzésből tudatos kommunikációs eszköz.
Az arckifejezések „ábécéje”
Guillaume Duchenne de Boulogne fogalmazta meg először az összefüggéseket bizonyos alapvető érzelmek és azok arcon megjelenő kifejeződése között. Charles Darwin kutatta tovább a jelenséget, visszavezetve azt az állatvilágból vett megfigyelésekig. Paul Ekman amerikai pszichológus nemzetközi kutatásai a mimika univerzalitására világítottak rá.
Duchenne de Boulogne változatos kifejezéseket hozott létre elektromos árammal stimulálva az arc különböző izomcsoportjait. Balra egy műmosoly, jobbra egy őszinte érzelemmel teli mosoly (a kísérlet után, már a viccmesélés idejéből). Adrien Tournachon fényképei az 1862-es Mécanisme de la physionomie humaine kiadványból. Digitális kép forrása: Getty`s Open Content Program.
A Föld bármely szegletén éljen is, minden ember közös öröksége az alapérzelmek felismerésének és kifejezésének a képessége. Zágontól New Yorkig, Kolozsvártól Tokióig egyértelműen azonosítani tudnak pusztán arckifejezés alapján bizonyos alapérzelmeket. Elsődleges szinten ezek nem kulturálisan meghatározottak, a kísérletek során a legtávolabbi elszigeteltségben élő törzsi kultúra tagjai is felismerték fényképről az általunk is jól ismert mimikát és helyesen értelmezték jelentését.
Az érzelmek megjelenítéséről az arcon bizonyos izomcsoportok összehúzódása, illetve lazulása gondoskodik. Különféle kombinációkban a kifejezések finom árnyalása ezres nagyságrendben lehetséges. Természetesen személyenként eltérő a megjelenés módja és intenzitása, az arcformák és más egyediségek miatt, de a felszín alatti izmok aktivitása egységes mindenkiben. Ekman és társai rendszerbe kódolták az arc izomcsoportjait, amelyek az érzelemkifejezésekben vesznek részt. A Facial Action Coding System (FACS) nagyot lendített az animációs filmek arcjátékának hitelességén, és a számítógépes érzelemfelismerésben is az alapvető eszköztár része.
Az alapérzelmek
- öröm
- szomorúság
- düh
- meglepődés
- félelem
- undor
- megvetés
Az alábbi képeken megfigyelhető a hét alapkifejezés, a jellegzetes izomcsoportok összehúzódásával. Ezek egy része az arc felső részén található, ahol kevesebb tudatos kontrollunk van, mint a száj környékén, tehát hitelesebb képet nyújtanak a valós érzelmi állapotról. A maszkkal takart arcon csak ezeket vizsgálhatjuk. Benézhetünk a fotókon a maszk alá, hogy a teljes arckifejezést lássuk: általában az összkép alapján keletkeznek a villámgyors benyomásaink egymásról, amik valójában a pillanatnyi érzelmi állapot hajszálpontos felméréséből indulnak ki.
Öröm
Örömteli mosoly: a szem körüli izmok önkéntelen összehúzódása miatt a szem külső sarkain szarkalábak jönnek létre, a szemhéjak összébb húzódnak, szájszögletek felkunkorodnak. A szándékolt mosolynál csak a nagy járomcsonti izom (zygomaticus major) mozog, ami az arccsonttól a száj sarkáig fut. Egy hitelesen őszinte mosolyban a szem körüli izmok (orbicularis oculi) is aktiválódnak.
húzd lefelé a képen a nyilat
© Dean Drobot/123RF.com
Habár mindenki tud szándékosan mosolyogni, a legtöbben kihagynak és nem aktiválnak egy kulcsfontosságú izomcsoportot a szem körül. Ez pedig alapvető az öröm fiziológiájának aktiválásához, és az üzenet hitelességéhez egyaránt. A szem körüli összehúzódást felismerjük akkor is, ha maszk takarja a száj zónáját – feltéve, ha igazi a mosoly.
Nincs valódi öröm szemráncolás nélkül.
Szomorúság
Tompa a tekintet, leereszkedett a felső szemhéj, összehúzott és felemelt a szemöldök. Amikor szomorúak vagyunk, szájunk mindkét szeglete lefelé konyul, az áll megemelkedik, az alsó ajak lebiggyed.
© Azret Ayubov/123RF.com
Harag
Amikor harag ül ki az arcunkra, szemöldökünk belső csücskét lehúzzuk, felső szemhéjunk megemelkedik, az alsót felhúzzuk, ajkunk megfeszül, szánk elkeskenyedik. Az ajkak lehetnek összeszorítva vagy feszülten nyitva. Sajátos a függőleges ráncolódás a szemek között.
© milkos/123RF.com
Meglepődés
Amikor meglepődünk, szemöldökünket felvonjuk, a szemünk tágra nyílik és tátva marad a szánk. A tágra nyitott szemekben megjelenik körkörösen a szemfehér. A szemöldök ívelt, vízszintes ráncok jelennek meg a homlok széltében. A leesett állkapocs laza ajkakkal társul.
© Roman Samborskyi/123RF.com
Félelem
Felhúzódott felső szemhéjak jelzik, az alsó szemhéj feszült és emelt, ezért főleg fent látható a szem fehérje. A szemöldök felemelt, általában laposabb, nem ívelt. Ráncok jelennek meg a homlok közepén, a szemöldökök között, nem teljes szélességben. Az állkapcsunk szétnyílik, ajkunk vízszintesen széthúzódik, behúzzuk az állcsúcsunkat.
© Roman Samborskyi/123RF.com
Undor
Felhúzzuk és összeráncoljuk az orrunkat, felhúzzuk a felső ajkunkat is. A lenyomott szemöldök, felemelt alsó szemhéj miatt beszűkülnek szemek.
© Phongthorn Hiranlikhit/123RF.com
Megvetés
Ez az egyetlen aszimmetrikus az alapkifejezések közül. Az egyik szájszöglet beszívott és emelt – ez az, ami maszkot viselve nem látszik. Érdemes vigyázni, mert néha a tudatosan gyártott mosoly ilyen féloldalasra sikerül. Kontextustól függő persze, de nem biztos, hogy jó az üzenete.
© Luis Molinero Martínez/123RF.com
Nem kell lemondanunk az arckifejezések olvasásáról az elkendőzött periódusban sem, csak máshová kell fókuszáljuk a figyelmünket. Kimaradhatnak a hivatalos, gyártott mosolyok, az a maszk miatt elvész, de annál értékesebb lesz
az igazi: látható, és ragályos is.
A fenti képeken látható kifejezéseket illusztráció gyanánt válogattam össze, a hétköznapi előfordulásukhoz képest némelyik forma eltúlzott: így könnyebb beazonosítani. A mikrokifejezések ezeknek jellemzően töredékét mutatják. Vannak arckifejezések, amik nagyon rövid ideig tartanak csupán, a meglepetés például nagyon hamar átalakul valami mássá, pozitív vagy negatív irányba. A harag kifejezése nagyon gyakran kapcsolódik az undorhoz, stb.
Számomra azért érdekes az arckifejezések rendszertana, mert fontos, hogy egy portréfotón rajtakapjuk a bekeveredő nemkívánatos érzelmi árnyalatokat, vagy épp fordítva, hozzáadjunk szükséges kifejezéselemeket például egy jó vezetőportréhoz.
Ebben a feszült periódusban természetesen jó segítség lehet a mindennapokban, ha – már szavak nélkül és álarcosan is – pontosan és gyorsan fel tudjuk mérni embertársaink lelkiállapotát.
